Elérhetősége:
Barcsay utca 5.
Telefon: (+36) 1 322 2081
Fax: (+36) 1 352 0028
E-mail: madachmig.hu
Iskolatitkár: evanenimig.hu
Rendszergazda: sysopmig.hu
Története:


"S csak lelkesülés szült mindég nagyot."
(Madách Imre: Mózes. I. felv. Változás)

Budapesti VII. ker. Állami Gymnásium. E névvel indult iskolánk, az 1881. május 12-én kelt alapító okirat tanúsága szerint, ezzel létrejött a főváros első állami gimnáziuma. Akkoriban Budapesten mindössze öt egyházi gimnázium működött; kívánatos volt a világiasabb, nyitottabb szellemű polgári, kispolgári rétegek számára egy új intézmény indítása. "Meg akarok győződni, - mondta Trefort Ágoston kultuszminiszter - hogy csakugyan megtelik-e egy osztály a más intézetekből kimaradt tanulókkal?" Trefort az új iskola vezetésével Köpesdy Sándort, az V. ker. kir. katholikus főgimnázium tanárát bízta meg és rajta kívül még három tanárt nevezett ki a Klauzál utca 10-ben ideiglenesen elhelyezett iskolába. A beírás első napjának délelőttjén a beírt tanulók száma jóval túlhaladta a megengedett létszámot, így a 130 tanuló - alsó gimnazista 10 éves fiúk - számára párhuzamos osztály indítását is engedélyezte a miniszter. Az első érettségi vizsgára 1890 júniusában került sor, 40 tanulóval; azóta több, mint tizenhárom ezer diák érettségizett iskolánkban.

Az akkori Erzsébetváros csak a körútig terjedt; a körúttól a Rottenbiller utcáig zöldségeskertek, kerítés nélküli hepe-hupás területek voltak. A zsúfolttá vált Klauzál utcai épület helyett itt, a Hársfa, Barcsay és Miksa (ma Osvát) utca kiszögellésében vásárolt telket az állam. Az épület tervét Bobula János, az épület főhomlokzati mozaikképeit - Stettka Gyula festőművész alakjai után - a világhírű velencei Candiani cég készítette el. (A mozaikképek 2000 novemberére újultak meg.) Az új épületben 1892/93-ban, az alapítás 11. évében kezdődött meg a tanítás, de csak 1903-ban került egy fedél alá az anyaépület mind a 16 osztálya. Erre akkor került sor, miután a minisztérium a földszintes tornacsarnok fölé kétemeletes szárnyépületet építtetett. Itt helyezkedett el a természetrajzi és a fizikai előadóterem, 3-3 részből álló szertárhelységekkel. (A biológia-kémia előadó 1995-ben, a fizika pedig 2001. szeptemberétől költözött a Hársfa utcai szárnyra.) 1929/30-ban - minisztériumi engedéllyel - alakították ki az első emeleten az első megfelelő tanári szobát. A mai tanári helyén tanári könyvtár volt, amelyből szintén 1929-ben vettek el egy kis részt az igazgatóhelyettesi iroda részére. (A mai könyvtár helyén igazgatói lakás, a díszterem helyén pedig rajzterem volt.) Már a két világháború között gondot okozott, hogy a szemben lévő házak idő közben háromemeletesek lettek, a tantermek, főleg az első emeleten, igen sötétek, a felszerelések nem megfelelőek. Mint az 1928/29-es igazgatói jelentés mondja, gyökeres megoldás csak az volna, ha a Hársfa utcai oldalon manzárdszerű harmadik emelet épülhetne, ahová a rajzterem, szertárak, könyvtár, cserkészotthon (diákszoba) volna elhelyezhető. Erre 1995-ig kellett várni.

Madách Imre nevét gimnáziumunk 1921-ben vette fel. A tantestület választása azért esett Madách Imrére, hogy "az ifjúság nagyjainak emlékéből erőt és buzdítást merítsen." A névválasztást az akkori tantestület a következőkkel indokolta: "A jónak és rossznak örök küzdelmében a jó, mint az ember alaptermészetében rejlő, végre is legyőzhetetlen; és hogy nem a rideg materiális tényezők, hanem az eleven hit, a lélekfrissítő, a nemes illúziók harmonikus egysége adják meg az embernek a való értékét."

Mai működésünk egyik alapelve a százhúsz éves múlt követésre méltó hagyományának tisztelete, ápolása. A gimnáziumunk nevelési szellemiségét az alapítók fokozatosan alakították ki. "Elismerés és dicséret, szeretettel párosult szigor, felekezeti türelem, újat kereső oktatómunka" jellemezte a gimnáziumot, s ezt az indulás éveiben kialakított szellemiséget máig követendő hagyománynak tartjuk. "Irányadó elvünk: bölcs mérséklet, mely nem büntet, hanem javít, pontos és személyes felügyelet, mely elhárítja a bajt." - fogalmazta meg Szilasi Móric tanár a múlt század végén. "A bírálat igazságossága mellett egy csepp méltányosság is helyén való, sőt éppen akkor vagyunk egészen igazságosak, ha méltányosak is vagyunk..." (1895)

Mikor az 1924. évi új oktatási törvény az addigi gimnázium és reálgimnázium közé egy harmadik típust, a reálgimnáziumot vezette be, iskolánk továbbra is gimnázium maradt kötelező görög nyelvi tanítással. 1931/32-től kezdve a minisztérium megengedte, hogy az V. (ma 9.) osztályban a tanulók a görög helyett az angol nyelvet tanulják. A klasszikus nyelvi kultúra ápolása mellett mindenkor kiemelkedett a természettudományok szeretete. (A tehetséges tanulók képzésében nagy szerepet játszott az 1888-ban megalakult önképzőkör.) 1949-ben humán-reál tagozatos osztályokat alakítottak ki, az 1961-es oktatási reform szellemében pedig szakosított tantervű (tagozatos) osztályokat: 1966-ban a biológia-kémia, 1967-ben a speciális angol nyelvi, 1968-ban pedig a matematika-fizika osztályt. 1979-től a fakultációs oktatási rendre tértünk át, 1986/87-es tanévtől haladó és emeltszintű angol, 1992/93-tól haladó német nyelvi csoportot indítottunk. A 2001. májusára elkészült - a kerettantervvel egyeztetett - új helyi tantervünk a hagyományokra épül. Két idegen nyelvből biztosítjuk az emelt szintet, melyek közül az egyik változatlanul az angol. Fontosnak tarjuk a természettudományos szemléletet, ezért csoportbontásban tanítjuk a fizika és a kémia kísérletező óráit. Az emeltszintű érettségi és a továbbtanulás sikere érdekében pedig megemeltük a fakultációs órakeretet.

Gimnáziumunk 1945-ig nyolcévfolyamos fiúgimnázium volt. Ekkor megkezdték az általános iskolai osztályok kiépítését, 1951-ig 25 osztály működött. Az 1949-es reform vetett véget a kritikus helyzetnek, visszaállt a gimnázium. Ebben az évben vezették be a koedukációt, azaz lányok is tanulhattak a gimnáziumban. A tanulói összetételt érintő fontos változás ezután már csak 1998-ban következett be. Ekkor Erzsébetváros képviselőtestülete elfogadta, hogy a négyévfolyamos képzés megtartása mellett hatévfolyamos gimnázium is induljon iskolánkban. Az új képzési forma sok új lehetőséget, hosszabb nevelési periódust, gazdagabb személyiségfejlesztést kínál.

A Madách szellemiségéhez mindig hozzátartoztak a művészeteket értő és az azokra fogékony tanárok és diákok. Országos hírű színjátszó csoportunk volt 1953 és 1956 között, amely előadta a teljes Bánk bánt és 1954-ben Az ember tragédiáját. Az utóbbi úttörő vállalkozás volt, mert a politikai viszonyok miatt hosszú évek óta nem szerepelt az ország színházaiban. E hagyományt 1967-től a Thália Stúdió folytatta szép sikerrel. 1973 óta vegyes karunk is van, akik szinte minden évben elnyerik Az év kórusa címet. Rendszeresen nyernek diákjaink grafikai és festészeti helyezéseket fővárosi és kerületi rajzversenyeken. Diákköltőink rendszeresen publikálnak. A 2001/02-es tanévtől életbe lépő helyi tantervünk e szellemiség megtartása érdekében vezette be a kötelezően választható művészeti képzést.

Sokfelé jutottak el az érettségizett "öregdiákok". Közéleti szerepük igen sokféle volt, de többségük a történelem kritikus helyzeteiben is jelesre vizsgázott emberségből.
Névadó:
Madách Imre (Alsó-Sztregova, 1823. jan. 21, Alsó-Sztregova, 1864. okt. 5.) drámaíró, költő. Családja a 13. században kapott nemességet, ősei ez osztály felső rétegéhez tartoztak. Közéjük tartozott Madách Gáspár költő; Madách Gáspár ügyvéd (Madách Imre nagyapja), a Martinovics per vádlottjainak védője. Madách Imre apja vezető szerepet töltött be Nógrád megye közéletében.

1834-től korán megözvegyült anyja egyedül nevelte gyermekeit. 1831-37-ben Madách Imre magántanuló, a váci piarista gimnáziumban tette le vizsgáit. 1837-ben a pesti egyetem filozófiai tanfolyamára került, 1838-ban a jogi karra. Megismerte a reformkor kiválóságait, barátságot kötött Lónyay Menyhérttel, akinek Etelke húgába szeretett. Természettudományos és bölcseleti érdeklődése elmélyült, kivált az Athenaeum c. folyóiratot tanulmányozta.

1840-ben Sztregován készült vizsgáira. 1842-ben ügyvédi vizsgát tett, megyei másodjegyző lett, ekkor kezdődött barátsága Szontagh Pállal. 1843-ban betegsége miatt lemondott tisztségéről.

1845-ben feleségül vette Fráter Erzsébetet. A szabadságharcban megyei főbiztosként segítette a hadsereg élelmezését. 1849-ben nénjét honvédtiszt férjével román parasztfelkelők megölték. 1852-53-ban Kossuth titkárának, Rimóczy Jánosnak rejtegetése miatt Madách Imre börtönben, majd rendőri felügyelet alatt élt Pesten. 1854-től, válása után anyjával és gyermekeivel Sztregovára húzódott vissza, irodalommal foglalkozott.

1861-ben visszatért a megyei közéletbe, márciustól országgyűlési képviselő lett. 1862-ben Az ember tragédiája sikere után beválasztották a Kisfaludy Társaságba, 1863-tól az MTA tagja volt. - Írói pályáját versekkel kezdte (Lantvirágok,1840), későbbi költeményei, bár ciklusokba és kötetbe szerkesztette őket, csak halála után jelentek meg. Részletszépségeik és főleg a Tragédiát előlegező motívumaik miatt Madách Imre lírai művei közül a természeti és a bölcseleti ihletésűek a legértékesebbek.

Széles körű olvasottságról, eklektikus szemléletről tanúskodó értekezéseinek zöme ugyancsak főmuvével áll kapcsolatban mint előkészítés vagy utólagos kommentár. Cikkei (köztük a Timon álnevűek a Pesti Hírlapban, 1844-45) és beszédei a centralistákéval rokon liberális és hazafias szemléletet tükröznek, meggyőző szónoki képességre vallanak. Novellái kevésbé jelentősek.

Kezdettől a nagy dráma megalkotása iránti becsvágya ösztönözte. A Commodus (1839) és a Nápolyi Endre (1841-42) történelmi tárgyat dolgoz fel Gibbon és Fessler nyomán. A Csák végnapjai (1843, átdolgozva 1861) Kisfaludy Károly és Petőfi felfogását követi, a főhőst tragikus végzetű nemzeti hősként ábrázolja. Korábban prózában, ettől kezdve jambikus versben írta drámáit. Héraklész a hőse a Férfi és nőnek (1842-43), amelyet forrásaitól (Szophoklész, Seneca, Ovidius) a romantikus hős- és szerelemeszmény felmagasztosítása különböztet meg. A nagyra törő lázadó és a kisszerű környezet összeütközésére épül a Csak tréfa (1843-44) és a Mária királynő (1855-ben átd. változata maradt ránk); az utóbbiban az eredmény nélküli küzdelem motívuma is hangsúlyos.

Madách Imre igazán jelentős művei 1859 és 1861 között keletkeztek. A civilizátor (1859) "komédia Aristophanes modorában", időszeru visszavágás Bach miniszter Blickjére, akárcsak Széchenyi Rückblickje. Antik mintaképére emlékeztetően leplezte le az önkényuralom korszakának demagógiáját és módszereit, de a nemzeti önkritika sem hiányzik belőle, főleg a meghátráló passzivitást bírálta.

Madách Imre Az ember tragédiáját 1859. febr. 7.-1860. márc. 20. között írta, és Arany János - főleg nyelvi és verselési - javításait figyelembe véve jelentette meg (1861). A végső változata a második kiadás (1863). Műfaji mintát Madách Imre a drámai vagy epikai formában írott "emberiségpoémákban" talál, ötvözve a fausti típusú drámai költemény és az egész emberi történelmet áttekintő "poéme d'humanité" hagyományait, melyeknek gyökerei visszanyúlnak az antik mítoszba, a bibliába és a keresztény középkor irodalmába.

A közvetlen műfaji előzmények közé tartoznak Milton, Goethe, Byron és Shelley emberiségkölteményei. A filozófusok közül a görög, keresztény, a klasszikus német filozófia és a Madách Imrével kortárs mechanikus materialista és korai pozitivista irányok képviselőinek nézetei kapnak a többinél nagyobb hangsúlyt. A hazai romantikus liberalizmus válsága és az 1850-60-as évek fordulójának bel- és külpolitikai reményei éppúgy belejátszottak a mű születésébe, mint a világtörténelmi olvasmányok és a házasságban szerzett és elméletté általánosított tapasztalatok.

A legfontosabb szereplők, egyénítő vonásaikon kívül, jelképes megtestesítői valamilyen általános emberi magatartás-változatnak és ehhez kapcsolódó filozófiai irányzatnak. Eszerint Ádám érzelmei és érvei a haladásban bízó liberális és a fejlődést dialektikusan és eszményi cél felé törekvő módon elképzelő hegeliánus felfogásában gyökereznek. Lucifer a mechanikus materializmus meg a pozitivizmus közötti átmenet eszmerendszeréből merít. Éva a természet és a szellem világa között közvetít. A szereplők funkciójáról számos más értelmezés is született, mert a hősök a történelmi szerep és helyzet változásai szerint váltogatják arcukat.

A keretszínek (I-III., XV.) a teremtésről, az Isten és a Sátán fogadásáról és a bűnbeesésről szóló bibliai mítoszt elevenítik fel. Az álomszínek nagyobb része (IV-X.) Madách Imre korához képest a múltban játszódik: Ádám, Lucifer kalauzolásával és Éva társaságában, álmában végigéli a történelem jelképesen reprezentatív korszakait, majd a londoni (XI.) színtől kezdve a szerző jelenéről és az elképzelt jövőről szóló képek következnek. E művészien tömörített tablók az egymást követő koreszmék születését és hanyatló szakaszát vagy bukását emelik ki.

Ádám már Londonban "élemedett férfiú": Madách Imre párhuzamot lát az ember, az emberiség és a kozmosz fejlődése és hanyatlása, kiöregedése között. A bukások sorozata láttán Ádám lemondana a hasztalan harcról "az elképzelt szebb jövőért". Éva anyasága figyelmezteti a biológiai folytonosság emberi szándéknál erősebb törvényére, egyben jelzi a lehetőségét a majdani megváltó születésének. Az ember nem kap egyértelmű választ gyötrő kérdéseire, de biztatóan megismétlődik a küzdés eszméje, amelyet korábban (XIII.) Ádám is megfogalmazott, kiegészítve egy általános tanáccsal, programmal: a lét értelme egyensúlyt tartani szabadság és fegyelem, erkölcsi önállóság és alázat között. A luciferi eszmék, az anyagelvűség és a determinizmus az ellentétes erők mozgósításában kapják meg értelmüket a mindenség rendjében.

A Tragédia művészeti értékeit kritikusai kezdettől mély gondolatiságában, szövevényes, mégis szilárd szerkezetében, a lírai és drámai elemek eredeti vegyítésében ismerték fel. Nyelvét, Arany nyomán, erőtlenebbnek ítélték, bár kétségbevonhatatlan erénye tömörsége, fogalmisága, egy-egy kor stílusának sikeres utánzása. A Tragédia irodalmunk legnehezebben értelmezhető alkotásai közé tartozik, kiváló kritikusok és értekezők mondtak róla gyakran homlokegyenest ellenkező véleményeket; vitatják értékét, világnézeti állásfoglalását, különféleképpen határozzák meg műfaját.

Madách Imre utolsó nagyobb befejezett műve, a Mózes (1860), az akadémiai Károlyi pályázaton nem nyert díjat. A biblikus példázatban Madách Imre ezúttal is a szabadságharc bukását követő idők kérdéseire keresett választ, valamint a férfi és a nő, a nagy ember és a tömeg, a nagyszerű terv és a silányabb megvalósulás ellentétét vizsgálta.

Madách Imre drámái a Tragédia kivételével nem jelentek meg életében. Színpadra először a Tragédia került (1883. szept. 21., Nemzeti Színház), világsikere, fordításokban és előadásokban, 1892-ben kezdődött. A Mózest Kolozsváron mutatták be (1888), A civilizátor 1938-ban került először színre.

Madách Összes Művei.,1-3, kiad. GYULAI Pál, 1880; Ö. M., 1-2, szerk., HALÁSZ Gábor, 1942; (V. M.), kiad. SŐTÉR István, 1958; Az ember tragédiája, hasonmás kiad., HORVÁTH Károly tanulmányával, 1973; Katona József és - V. M., szerk., NÉMETH G. Béla,1974. Ezen összefoglaló szövegét az Új Magyar Irodalmi Lexikon (Akadémiai Könyvkiadó 1994, Budapest) című kötetből vettük, CSŰRÖS Miklós írása.