Elérhetőség: Fényi Gyula tér 10.

Tel.: (36-46)560-458, 560-459, 560-583, Fax: (36-46) 560-582

e-mail: fenyi@jezsuita.hu Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Java használatát, hogy megtekinthesse. homepage: www.jezsu.hu
Történet: Névadónk jezsuita csillagász. Neve az 1999-évi napfogyatkozás kapcsán lett újra ismertté. Fényi Gyula volt ugyanis a századfordulón az a csillagász, aki először írta le tudományos megfigyelései alapján a nap felszínén lévő kitöréseket.A névválasztás így arra utal, hogy olyat választottunk példaképül, aki a szerény kalocsai jezsuita középiskolából tudott nemzetközi eredményeket elérni, és megbecsülést szerezni iskolájának és hazájának. Mi adott erőt neki ehhez? Annak a hite, hogy az igazi tudás csak egy világos érték, egy mindent elsöprő belső vágy erejével érhet célhoz, és hogy ez a tudás nem választható el életünk egészétől. Jelmondatunk az ő hagyatékát foglalja össze:
Scientia unit in fide - A tudomány egyesít a hitben

Fényi Gyula S.J. életéről és munkásságáról

A tudomány két személyiségtípust igényel: a hangyaszorgalmú megfigyelőt, aki a magánéletét is feláldozva, konok elszántsággal gyűjti az adatokat tudománya területén, nem fedez fel nagy összefüggéseket, szerényen a háttérben marad, de ő szolgáltatja a tengernyi alapanyagota másik tudóstípusnak: a rendszerezőnek, felfdezőnek. Fényi Gyula S.J., gimnáziumunk névadója az előbbi típus megtestesítője.

1845. január 8-án Sopronban, Finck Ignác és Binder Anna tizenegyedik �legkisebb � gyermekeként látta meg a napvilágot, amelynek kutatásával aztán egész életében foglalkozott. A keresztségben az István nevet kapta, csak szerzetesként választotta a Julius (Gyula) keresztnevet, vezetéknevét pedig fiatal tanárként magyarosította Fényire.
Csendes visszahúzódó gyermek volt, s ezt a vonását csak fokozta, hogy korán árvaságra jutott. Legnagyobb örömét abban lelte, hogy házuk padlásáról a csillagokban gyönyörködött. A soproni bencés gimnáziumban tett kitűnő érettségi vizsgái után súlyosan megbetegedett, orvosai már életéről is lemondtak. Nem remélt gyógyulásának, elmélkedő hajlamának s talán gyóntatójának hatására 1864-ben felvételét kérte a Jézus Társaságába. Noviciátusát Nagyszombaton töltötte, klasszikus filológiát, szónoklattant, filozófiát, matematikát és természettudományi ismereteket tanult. Sikeres vizsgái után a kalocsai Érseki Főgimnáziumba került, mint a fizika és természettudomány tanára. Itt már akkor működött - mint az önálló magyar meteorológiai hálózat egyik legelső észlelőhelye - egy kis meteorológiai állomás, melynek kezelését a fizika tanárok végezték. Itt találkozott először Fényi az ilyen típusú mérések, megfigyelések gyakorlatával. 1874-ben teológiai tanulmányait Innsbruckban kezdte meg, ahol a felsőbb mennyiségtan és elméleti fizika alapjait is elsajátította. 1877-ben szentelték pappá. 1878-tól ismét tanár Kalocsán, és az akkor megnyílt - Haynald Lajos bíboros érsek által alapított - csillagvizsgáló első igazgatójának Karl Braunnak az asszisztense lett. 1882-től három évig a jezsuiták pozsonyi főiskoláján tanított, de aztán visszatért Kalocsára. 1885 decemberében átvette a Haynald Obszervatórium vezetését és több, mint 31 éven át a csendes, elmélyült kutatómunkának élt. Olyannyira, hogy ezen idő alatt Kalocsát is csak egyszer hagyta el, amikor a granadai csillagvizsgálóba, a napfogyatkozás észlelésének levezetésére hívták meg 1905-ben.

1887-ben a világon elsőként színképelemző készülékkel figyelt meg egy kromoszférikus napkitörést (flert) Ennek a gyorsan fellángoló, majd eltűnő robbnásszerű jelenségnek a vizsgálata csak századunk második évtizedében kezdődött. Fényi foglalkozott még a napfoltok és napkitörések összefüggésével is. Megállapította, hogy azok közös eredetűek, és hogy a kitörések légüres térben mozognak. Meteorológiai munkássága is jelentős. Különösen kiemelkedőek voltak a viharjelzők fejlesztésére és tökéletesítésére vonatkozó kutatásai. Foglalkozott a széljrások, átlaghőmérsékletek leírásával. Légnyomásváltozások mérésével is. Sok megállapítását csak az utóbbi néhány évben igazolták a rakéták és mesterséges holdak mérései.

Ha az elmondottakból valaki arra következtetne, hogy Fényi magányos, barátságtalan, állandóan csak a távcsöve mellett ülő mogorva tudós volt, alaposan téved.
Kortársai kedélyes, jó humorú embernek tartották. Ismerősei gyakran emlegették rendkívüli szerénységét. Saját kényelmével mit sem törődött (régi kopott ruháit is csak kisebb-nagyobb ravaszsággal sikerült rendtársainak újra cserélni). Munkájában pontos, aprólékos és végtelenül türelmes volt. Munkabírása ma is kivívja csodálatunkat. A múlt század végén aligha akadt csillagászati kézikönyv, vagy a Napról szóló írás, ahol nem hivatkoztak volna Fényire. Rajzai még az angol középiskolás tankönyvbe is bekerültek. A tudós páternak igen jó hírneve lehetett a világban, hisz állítólag egyszer Amerikából kapott meg egy levelet, melynek címzése csupán ennyi volt: "Fényi Gyula csillagász Európa." Tevékenységét elsősorban külföldön értékelték igen nagyra. Érdekesség az is, hogy Fényi jezsuita csillagász volt, mégis szovjet kutatók javasolták, hogy a hold egyik hegyét róla nevezzék el. Egészségének megromlása miatt 1913-ban kérte felmentését az obszervatórium vezetése alól, de megfigyeléseit 1917-ig folytatta. Amikor jó szeme meghomályosult, már csak az adatok feldolgozásával foglalkozott. Szerzetesi fogadalmának 60. évfordulóját, sőt 50 éves papi jubileumát is megünnepelhette. 1927.december 21-én este a rendház kápolnájában összeesett és pár perc múlva meghalt. A kalocsai tudós jezsuita nevét hirdeti Sopronban a szülőházán elhelyezett emléktábla, Kalocsán utcanév és szobor. Mi is büszkék vagyunk rá, hogy Miskolcon, a Fényi Gyula téren áll a róla elnevezett gimnáziumunk, bejáratánál a csillagászt formázó szobrával. A tudós társadalom 1970-ben állított emléket Fényinek, a Nemzetközi Csillagászati Unió brightoni közgyűlésén. A Hold túlsó félgömbjének egyik 39 km-es kráterét nevezte el róla. Legmaradóbban azonban kétszáznál több cikke és a megfigyeléseiből, vizsgálataiból leszűrt eredmények tartják fenn emlékét. Ezek az eredmények a modern tudomány fontos építőköveivé váltak.

(Császár Zoltán előadása, mely elhangzott 2000. október 6-án, az Űrkutatás Világnapján rendezett program keretében.)