Elérhetőség: Tüzér út 42. Tel: 560-675
Történet: 1984-ben alakult meg Magyarországon, Veszprém városban a VÁÉV-BRAMAC Kft., melynek gyára 1985-ben kezdte el gyártani a tetőcserepet. A Kft. vezetői és az osztrák tulajdonosok már 1988-ra rádöbbentek arra a szomorú tényre, hogy hiába gyártanak jó minőségű tetőfedő anyagot, a rossz szakmunkások miatt rengeteg pénzükbe kerül a reklamációk kivizsgálása, a vásárlók meggyőzése arról, hogy a hiba nem az ő "készülékükben", hanem a tetőfedők munkájában van.

Az első levél, melyet (a VÁÉV-BRAMAC Kft részéről Csabai Béla kereskedelmi igazgató és Tárai Istvánné reklámpropagandista írtak alá 1988. augusztus 24-én) a Veszprém Megyei Tanács VB Művelődési Osztályára küldtek, tartalmazza a célt.

"A VÁÉV-BRAMAC Kft a Nemzetközi Tetőfedő Szövetség, az Osztrák Kereskedelmi Kamara, az Osztrák Tetőfedő Szövetség, valamint a BRAMAC cég támogatásával a magasabb szintű magyarországi tetőfedő szakmunkásképzés megvalósítása érdekében országos szintű koncentrált tetőfedő iskola létrehozását tűzte ki célul Veszprém városában.

Elképzelésünk az osztrák duális oktatási módszernek a jelenlegi magyarországi iskolarendszerbe történő beillesztése, ezen keresztül az osztrák és magyar szakmunkásképző intézetek között élő kapcsolat létrehozása."

1988. november 5-én Budapesten, a Fórum szállóban megalakult egy vegyes bizottság, melyben az ÉVM, MM, a Gazdasági Kamara, a Veszprém Megyei Tanács, az osztrák Oktatási Minisztérium, az osztrák BRAMAC és a VÁÉV-BRAMAC Kft képviselői vettek részt.

A bizottság elkészített egy feladattervet, mely az alábbiakat tartalmazta:
- Magas szintű tetőfedő szakmunkásképzés követelményrendszerének kidolgozása br> - Meg kell keresni mindazon vállalatokat, vállalkozókat, akik tetőfedő illetve rokon szakmák (ács-állványozó, bádogos) gyakorlati képzésével jelenleg foglalkoznak.
- Meg kell vizsgálni a képzés szintjét.
- Ki kell választani azon vállalatokat, vállalkozókat, akik a meghatározott követelményrendszer szerinti gyakorlati képzéshez a feltételeket biztosítani tudják.
- Oktatási tematika kidolgozása illetve tanárok oktatási feltételrendszerének kialakítása.
- Tetőfedő iskola létrehozásához, illetve működéséhez szükséges költségterv öszszeállítása.

A jelenlévők megállapodtak, hogy az Építésügyi Minisztérium, valamint a Művelődési Minisztérium felveszi a hivatalos kapcsolatot az osztrák oktatási miniszterrel, Hilde Hawlicek asszonnyal.

A bizottság tagjai Bécsben, 1989. január 30-31-én folytatták a közös munkát, ahol megállapodtak a képzési követelményrendszerben, a képzés időtartamában, valamint az óraterv tervezetben. Megállapodtak továbbá abban, hogy szakoktatók kiképzését készítik elő Ausztriában és az építőipari vállalatoknak küldött kérdőívek kiértékelése alapján megállapítják a létrehozandó iskola nagyságát, illetve a beiskolázandó tanulók létszámát, továbbá feltérképezik az iskola felépítésére számba vehető veszprémi területeket.

E bizottsági ülésen előzetesen megállapodnak arról, hogy az iskolaépítés költségeiből
- 1/3 részt a tetőfedőanyag gyártók,
- 1/3 részt a Művelődési Minisztérium és a KÖHÉM,
- 1/3 részt a Veszprém Megyei Tanács teremt elő,
az akkori becslések alapján 300-400 millió forintból.

A következő megbeszélésen, melyre a Magyar Gazdasági Kamarában került sor, 1989. április 28-án a résztvevők elfogadták a részletes oktatási tervet (amelyik az akkori osztrák oktatás magyar adaptációjának felelt meg). Kiértékelték az építőipari vállalatoktól visszaérkezett kérdőíveket és évfolyamonként 120 főben határozták meg a képezendő tanulók létszámát.

Elhatározták, hogy szakmai teamet hoznak létre, amelynek feladata az iskolaépítési program műszaki megvalósításának kidolgozása. Elhatározták továbbá, hogy előtervet kell készíteni az iskola építésére vonatkozóan, melynek tartalmaznia kell az építés valamennyi műszaki és gazdasági vonzatát. Az előterv elkészíttetését a Veszprém Megyei Tanács vállalta magára.

Megállapodás született e tanácskozáson arról is, hogy 5 fő tanárt az ausztriai Langenloisban 28 hetes képzés keretében megismertetnek az ausztriai tetőfedőképzéssel , melyet a BRAMAC finanszíroz.

A következő bizottsági ülés 1990. január 4-5-én volt a Veszprém Megyei Tanácson. Ismertetésre került dr. Hilde Hawlicek osztrák miniszter asszony 1989. október 23-án kelt levele, amelyben a magyar tetőfedő iskola négy tanárát és igazgatóját hospitálás céljából három kurzus idejére, valamint a magyar építész delegációt látogatásra Ausztriába meghívják.

A tanácsi tanári pályázat eredményeként 4 fő 1990.január 8-án indult a langenloisi tetőfedő iskolába, három kurzusra.

Az iskola létesítésére és műszaki megvalósításának kidolgozására szakmai team jött létre. A beruházó a Veszprém Megyei Tanács legyen - javasolta a bizottság.

A Veszprém Megyei Tanács az iskola létrehozására határozatot hozott. A határozat az iskola indítását az 1991/92-es tanévben jelöli meg. Az iskola üzemeltetési költségét illetően nem született megállapodás, e döntést későbbre halasztották.

A következő munkabizottsági ülésre 1990. március 21-22-én került sor a Megyei Tanács balatonalmádi vendégházában. Itt felmerült az iskolaigazgató személyének kiválasztása. A jelenlévők abban állapodtak meg, hogy a magyar viszonyokra való tekintettel későbbi időpontra halasztják az igazgató személyének eldöntését. A tervező személyét kiválasztották: Ruttkay Gyula Ybl díjas építés személyében. Az ajánlati terv elkészítésének határidejét május közepében jelölték meg. Kiválasztották az épület felépítésének helyszínét. Megállapodás született arról, hogy az iskolaépítés pályázatán csak magyar vállalat indulhat.

Ezen az ülésen megállapodtak még abban, hogy április 20-ig a Megyei Tanács a beruházási programot elkészítteti, és május 15-ig az ajánlati tervet, továbbá az 1/6-1/6 költség vállalását. A VÁÉV-BRAMAC Kft. beindítja az 1/3 rész begyűjtését.

Az iskola létrehozásának szükségességét a Művelődési Minisztérium képviselője ezen a tanácskozáson megkérdőjelezte, pedig ugyan ő 1988-tól részt vett az élőkészítésben. Az iskolaépítési elképzelés politikai szélviharba kerül és az eddigi dinamikus előkészítés lelassult, akadozott. Az iskola létrehozásában addig bábáskodók azonban, Gerhard Obermüller BRAMAC ügyvezetővel az élen, nem adták egykönnyen fel az addig végzett munkát, és az elképzelést.

A következő tanácskozásra az ausztriai Langenlouisban került sor 1990. május 8-9-én, ahol a Megyei Tanács elnökhelyettese is részt vett, és a finanszírozás részleteit beszélték meg a részt vevők; továbbá a magyar fél vállalta, hogy az iskola ajánlati terve május 16-ára elkészül. Kádas Józsefné a VÁÉB-BRAMAC magyar tulajdonosainak képviseletében 43 millió forintot ígér az iskola építéséhez. Az 1990. július 27-i Veszprém Megyei Tanácson lefolytatott munkabizottsági ülésen már rendelkeztek mindkét minisztérium írásbeli és anyagi kötelezettségvállalásával. A kiviteli tervek tervezése beindult és az építési engedély is birtokába került a Megyei Tanácsnak.

Nem volt indítható azonban a beruházás két ok miatt:

A Miniszterelnök, Antall József vizsgálatot rendelt el az iskola létrehozásával kapcsolatosan, az alábbi szempontok alapján:
- Mennyire hatékony az iskola?
- Az új önkormányzat végrehajtja-e a korábbi testületi döntését?
- A képzett tanulók elhelyezkedési lehetőségei?
- Szándéklevelet kér az Osztrák Tetőfedő Szövetségtől a kikerülő szakemberek foglalkoztatására.
A tetőanyag-gyártóktól nin volt meg a bekerülési költség 1/3-ának fedezetnyilatkozata.

A Miniszterelnök által a Munkaügyi Minisztériumra bízott vizsgálat megerősítette az iskola létrehozásának szükségességét és a megújult minisztériumok is felvállalták elődeik ebbéli kötelezettségeit.

Itt el kell mondanunk, hogy nagy szerencse érte az iskola előkészítőit, mert a vizsgálatban három olyan személy vett részt a három minisztérium részéről, akikre ma is büszkék lehetnek a főhatóságok, nagy tudásuk, tapasztalatuk és a máig hatóan feléjük irányuló ismerőik által sugárzott megbecsülés és tisztelet miatt. A vizsgálat eredménye "negatív" lett, a vádak megalapozatlannak bizonyultak.

Szerencsére az új miniszterek látták az iskolában a szakképzés kitörési lehetőségét és a befektetett munkát nem akarták politikai és személyes ellentétek oltárán feláldozni. Elévülhetetlen köszönet ezért: Glatz Ferenc, Derzsi András és Győriványi Sándor akkori miniszter uraknak.