Elérhetőség: * Igazgató: Körmendi István
* Levelezési cím: Eötvös K. u. 1
* Telefonszám: (88) 420-066
* Körmendi István (mobil) 20/260-7000
* Fax szám: (88) 420-004
* E-mail cím: mailcim
* OM azonosító: 037197
* Táncsics Alapítvány: 19263638-1-19
Történet: Veszprémben már az 1884-es ipartörvény kiadása előtt elkezdődött a szervezkedés egy iparosiskola felállítása érdekében. 1883. augusztus 19-én a Veszprémben létrejött iparosiskolai tanács tanítótestületet választott. Az igazgató Meszes Polykárp lett. Rajztanításra Pápay Viktort, a többi tantárgyra Meszes Polykárp igazgatót, Nagy Lajost és Tima Kálmánt választották. Az első tanévben három osztályt nyitottak. 1883 október 5-én kezdődő tanévre 208 tanonc jelentkezett. Az 1887-es rendelet alapján megjelent 11 órával szemben csak 7 órában folyt a tanítás. 1884. augusztus 28-án Meszes Polykárp bejelentette, hogy az érvényes rendelet értelmében hittant is kell tanulniuk a tanoncoknak. Ekkor egészült ki a tanító testület Scherer István, Gergely János, Horváth Dezső, Ürögi Sándor, Szép Lipót és Baum Fülöp hitoktatókkal egészült ki.

Az iskola állandó pénzhiánnyal küzd, ezért a felszerelés nagyon lassan gyarapodott. A tanoncok előképzettsége nem egyforma, ezért a tanítók nehéz helyzetben vannak: a tanoncok egy része még írni, olvasni sem tud, mások a számtant nem tanulták még meg, megint mások pedig már sokkal előrébb járhatnának a tananyagban. Emiatt sokakat kellett osztályismétlésre utasítani.
Az 1893. évi Szervezet és Tantervi Utasítás változatlanul hagyta az 1882. évi tanonciskolai szervezetet, de megerősítette a vallásoktatást. Ennek a szervezetnek a tantárgybeosztása 1924-ig érvényben maradt.
A tíz év alatt beszerzett rajz- és írószerek értéke meghaladja a 10000 koronát.

1909. november 4.-én a képviselőtestület kimondta, hogy a tanonciskolát a városháza külső udvarában építi föl. A Vallás- és Közoktatási Miniszter a kért 5000 korona államsegélyben részesítette iskolánkat.
1929-ben területi rajzkiállítást rendeztek az iskola falai közt. A veszprémi iskola tanoncainak rajzai a III. helyen végeztek.
1934-ben Kővári Márton lakatosmestert, 1935-ben pedig Süle Károly lakatosmestert szerették volna szakoktatónak megbízni. Ebben az időben merült fel a tanoncok tehetségkutató versenyének gondolata is. A tanítás ekkor heti két alkalommal történt du. 13 órától. Az iskola egyik tantermét délelőtt a római katolikus fiúiskola, három másikat pedig az irgalmas nővérek tanintézete vette igénybe.

1934-ben az iparosok és az iskola működését szigorúbban ellenőrizték, ezért megalakult az Iparostanonc-iskolai Bizottság, mely 1948-ig működött, kisebb megszakításokkal. Feladata az iskola munkájának és az évi költségvetés ellenőrzése, tanárok kinevezése volt.
Az elmélet és gyakorlat között még nem volt kapcsolat, az óratervek nem határozták meg a gyakorlati oktatásra fordítandó órák számát. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzéséhez nem volt szükség iskolai végzettségre. 1942-ben került iskolánkba az első főhivatású tanító, Végbely Sándor.

A második világháború alatt iskolánk épületét katonai laktanyának, majd katonai kórháznak használták. Az épület ekkor jelentős károkat szenvedett.
A világháború után a tanítást 1945. május 1-én kezdték meg az ipartestület nagytermében, az eredeti épületben keletkezett nagy károk miatt. Ekkor sem irodai altiszt, sem óraadó nem volt elég, ezért a tanítás nagyon nehezen indult. Két főhivatású tanító tanított minden tantárgyat, a hittan kivételével.
Azok ellen a tanulók ellen, akiknek sok igazolatlan mulasztásuk volt, az iskola feljelentést tett a rendőri büntető bíróságon.
Az 1946-'47-es tanévben a tanulók sorra látogatták a környező nagyüzemeket. Ebben az évben a fiú tanulók 1812, a lányok 165 óra társadalmi munkát végeztek, ismét megrendezték az iskola rajzkiállítást, a tanulók részt vettek a Szép Magyar Kiejtés versenyen, rendeztek 3 szórakoztató összejövetelt és szerveztek egy művelődési előadást.
A következő években a tanítók száma jelentősen növekedett, az 1947-48-as tanévben az igazgatói jelentés szerint 15 tanítója van iskolánknak. Ebben az évben tette kötelezővé a kultuszminiszter az énektanítást. A félévi értekezlet idején az év eleji 172 fővel szemben 232 tanulója van iskolánknak, 34 féle szakmában.
Ebben az időben javasolták, hogy a tanoncszerződéseket évente július 1.-október 1-ig lehessen megkötni. Ugyancsak javasolták az iskola körzetesítését, mert a veszprémi és vidéki diákok tudása között óriási a különbség. 1948 december 9-én az iskolában megalakult a Szakszervezeti Ifjúmunkás és Tanoncmozgalom (SZIT), és rögtön bekapcsolódott az országos mozgalomba. Nagy tömegeket mozgatott meg az országos kultúrverseny is, melyre iskolánkból 64 fő jelentkezett. Az iskola felvette a kapcsolatot a szülőkkel és a munkáltatókkal. A könyvtári állomány jelentősen megnövekedett, 22-ről 150-re. A SZIT országos versenyen az iskola IV. osztályának I. raja kiemelkedően szerepelt, így részt vett a budapesti díjkiosztó ünnepségen.

1949-ben az iskola az Állami Szakirányú Iparostanuló Iskola nevet kapta. Ebben az évben 3 diákcsoport alakult; dekorációs, ideológiai és kultúrbrigád. Mindháromba önként kapcsolódhattak be a tanulók. Pallay Géza a SZIT keretében vállalkozott orosz nyelv tanítására.
A körzetesítés miatt egész napos tanítást vezettek be: reggel 8-12-ig, és délután 1-6.50-ig.
1950. január 1-től fémipari tanműhelyt hoztak létre az iskola alagsori helyiségében, 51 m2 alapterületen. Felszerelése egy esztergapad, egy gyalugép, egy marógép, egy polírozó, egy autógénhegesztő készülék és egy exleftprés. Az itt foglalkoztatott tanulók száma 89. A gyakorlatot Pallay Géza és Kővári Márton vezették.
1950-ben a tanulóidőt 3-ról 2 évre csökkentették, ennek következtében 119 tanuló szabadult fel tankötelezettsége lejárta előtt. A szakmák száma 34-ről 21-re csökkent. Az év végi jelentésekből kiderül, hogy az üzemekben az oktatás nem volt egészen szakszerű, de évvégére kijavították a hibákat. 1951-ben elrendelik a kötelező osztályfőnöki órát, amit lehetőleg a tanítási nap utolsó órájában kellett megtartani.

1952-ben új szakmunkásszabályzat jelent meg.
Fontosabb előírásai:

*

A vizsgákat a jövőben - az építőipart kivéve - tanév végén kell megtartani.
*

Ennek megfelelően a tanulók beiskolázását a tanév megkezdéséig be kell fejezni.
*

A vizsgát Állami Szakmunkásvizsga Bizottság előtt kell lefolytatni. A bizottság 3 tagú: - MTH kiküldött - Vállalati tag - Intézeti tag. A vizsga részei: írásbeli, gyakorlati, szóbeli, lényegében ez a szabályzat fő vonalaiban és koncepciójában a mai napig érvényes.

A tantestület kibővült három Műszaki Tanárképző Főiskolát végzettel. Színjátszókör, zenekar alakult. A sportkör keretében vívás, női kézilabda, torna és atlétika lehetséges. Az iskola együttműködési szerződést kötött a helyi Vörös Csillag TSZ patronálására. Az iskola kezdeményezte a névadást is. A felterjesztésben a Petőfi Sándor és a Táncsics Mihály név szerepelt. A főhatóság végül a Táncsics Mihály nevet fogadta el. A névadót 1955. február 6-án tartották meg.

Az iskola megbízást kapott a Könnyűipari Minisztériumtól, hogy a megyében szervezze meg az egyedi munkahelyen oktatott tanulók képzését. A tanítás 1953. november 1-étől indult meg 2 évfolyamban. 1956. március 1-től megindult az MTH rendszerű építőipari tanulók oktatása. A létszám 72 fő, 48-at otthonban kell elhelyezni. Az ipari tanuló otthon céljára a Veszprémi Építőipari Vállalat mint bázisvállalat, helyiségeket ad át. A beiskolázott tanulók szakszerű oktatásához a vállalattól 6 mestert helyeznek az iskola állományába, a gyakorlati munka irányítására gyakorlati oktatásvezetőt neveznek ki. Az építőipari tanulók ettől az időtől kezdve 1964-ig turnusos oktatásban vettek részt. Az 1956-os forradalom után az iskolaépület jelentős károkat szenvedett, de a tanulók és a tantestület együttes erővel gyorsan eltüntette azokat.

1957-ben az iskola nagyszabású kiállítást rendezett a Petőfi Színházban. Az 1961-62-es tanévben az iskola tanulói elkezdték építeni a 100 férőhelyes otthont 4 tanteremmel, klubbal, konyhával és étteremmel. Ezen kívül az iskola a tőszomszédságában levő Turista Szállót megkapta használatra. Felújították a régi iskolát, így a feltételek sokat javultak. A mostoha sportolási lehetőségek ellenére az iskola röplabda-csapata országos III. helyezést ért el. Lakatos, történelem és magyar szakkör alakult. Kőműves-tanulóink bányász-és munkáslakásokat építettek.

1962-től a KISZ-szabályzat értelmében minden évben meg kell rendezni az Ifjúsági Diáktalálkozót Gézaházán. Az első alkalommal iskolánkból 300 fő vett részt a rendezvényen. 1963 óta létezik a színház-bérlet. Először két előadásra szólt évente, ez mára négyre bővült. A színházzal kötött szocialista szerződés értelmében a színészek minden évben találkoztak a diákokkal. A következő években jelentősen megnövekedett a tanítók száma. Az elméleti oktatásra pályakezdőket, a gyakorlat oktatására jól felkészült üzemi szakembereket vettek föl. Utóbbiak részére a MüM Módszertani Intézete három éves tanfolyamot szervezett, ahol a legfontosabb lélektani, didaktikai és neveléselméleti ismereteket sajátították el.

1966-ban a MüM engedélye alapján emeletráépítés kezdődött a Felszabadulás úti épületre. Ezt főleg a építőipari tanulók és oktatóik végezték. 1968-ban az emelet és egy kis tornaterem építése befejeződik. Ezzel az iskola 6 tanteremmel, 2 szertárral és KISZ-klubbal gyarapodott. Még ebben az évben a Városi Tanács hozzájárulásával a régi, 1912-ben épült iskolaépületet elcserélte az Eötvös Károly utcában lévő 6 termes Ének-Zenei Általános Iskola épületére. Ezzel a két épület közötti távolság 1 km-ről 100 méterre csökkent.

A tanulók közül 120-150 fő vett részt az évenkénti építőtáborokban. Az "Ifjúság a Szocializmusért" mozgalomban a tanulóknak kb. a fele dolgozott folyamatosan. 1967-ben kísérletképpen, majd 1968-tól 2 osztályban vezették be az ún. emeltszintű képzést. Ennek lényege, hogy a tanulók lényegesen többet foglalkoznak a közismereti tantárgyakkal, majd tanulmányaik befejezése után 2 év alatt érettségi bizonyítványt szerezhetett.
Az 1996. évi VI-os törvény kimondja, hogy a szakmunkásképzés középfokú képzési célú intézmény, ezáltal nyitottabbá vált iskolánk. A végzett tanulók továbbtanulhattak technikumokban, szakközépiskolákban, dolgozók gimnáziumában és szakmunkások szakközépiskolájában.
1970. május 23-án diákotthonunkat kollégiummá avatták, és felvehette az Ihász-Kovács Sándor nevet.
Az 1972-73. tanévben emelt szintű oktatásban már kétszer annyian vettek részt, mint a hagyományos képzésben. 1974-ben építészeink új emeletet húztak fel az Eötvös Károly utcai épületre, és elkezdték építeni a kollégiumi szárnyat is. Ezzel kialakult az intézmény mai arculata.