Elérhetőség: Kossuth Lajos utca 83.
OM azonosító: 35408
Levelezési cím: 1221 Budapest Kossuth Lajos utca 83. Titkárság: +36 (1) 229-3880 (Telefon / Fax) Történet: A "Magyar Királyi Pincemesteri Tanfolyam"-ot a szükséges borászati szakismeret fejlesztése és terjesztése céljából Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1901-ben létesítette Budafokon. Az iskola vezető szerepet kapott a legmegfelelőbb borkezelési ismeretek terjesztésében. Szervezőmunkára Rácz Sándor szőlészeti és borászati főfelügyelő kapott megbízást, aki a filoxéra elleni küzdelemben, a homoki szőlő termesztésében szerzett kiemelkedő érdemeket. Ő lett a pincemesteri tanfolyam első igazgatója. A pincemesteri tanfolyam 1901-ben igen nehéz körülmények között kezdett Budafokon. 1902-ben Neugebauer Zsigmond borkereskedőtől 80.000 koronáért megvásárolta azt a pincét és a hozzátartozó házhelyet, amelyen jelenleg a Promontorbor Kft irodái (Kossuth Lajos u. 84.) és a borászati szakoktatás iskolaépülete (Kossuth Lajos u. 83.) foglalnak helyet. A pincemesteri tanfolyam alapításakor üres állapotban megvásárolt pince tatarozása, rendbe hozása, átalakítása azonnal megkezdődött. 1904-ben készült el az oktatás központi épülete, ahová az iskola átköltözött, ez ad ma is otthont a borászati oktatásnak. A tanfolyam hallgatói a tanpincében sajátították el a borkezelés különböző eljárásait és szereztek gyakorlatot a borászati gépek kezelésében. Kiegészítésként a kádárműhely munkáját is megismerték. A pincemesteri tanfolyam pincéjében felhalmozott tekintélyes borkészlet - amelyben az ország valamennyi borvidéke és jellegzetes borfaja képviselve volt - bő gyakorlati anyagot szolgáltatott. Az egyes borvidékek szőlő- és pincegazdaságainak tanulmányi kirándulások keretében történő meglátogatása tovább bővítette a hallgatók ismereteit és a tanultak felhasználási lehetőségeit. 2 - 2 hetes téli tanfolyamokat tartottak a szakma iránt érdeklődő kisbirtokosok és vincellérek, nagybirtokosok és gazdatisztjeik, lelkészek és néptanítók számára. Az oktatás az I. világháború miatt 1914 - 1920-ig szünetelt. Az iskola épületét hadikórház céljára foglalták le. A háború után az 1920/21-es tanévvel indult újra a borászképzés. A második világháború után, 1945-től nehéz körülmények, sok névváltozás között folyt az oktató-nevelő munka. A szakiskola az 1951/52-es tanévben Szőlészeti és Borászati Technikum lett. Jelentős változás, hogy ebben az évfolyamban szerepelnek először – és később már rendszeresen – a leánytanulók, valamint, hogy a felvételi korhatár már nem a 17. év, hanem az általános iskola befejezése (14. év). A technikum 1966-ban átalakult szakközépiskolává, ahol részben megváltozott tananyaggal, gépészeti, műszaki ismeretekkel bővítve sajátították el szakmájukat a beiratkozott tanulók. A végzettek érettségi és szakmunkás bizonyítványt (borfeldolgozó) kaptak. 1967 decemberében felvette az intézmény a neves borásztudós és pedagógus, dr. Soós István nevét. 1989-től iskolánkban ismét folyik technikusképzés, melynek időtartama 5 év úgy, hogy a 4. év után érettségi vizsgát tesznek a tanulók, majd az 5. év végén letett képesítő vizsga eredményeként borász- és üdítőitalipari technikusok lesznek.