Elérhetőségeink:
Címünk: Kossuth L. u. 12. Térkép (A hajszálkeresztet keresse)
Telefonszámaink: Központ: 427-2700 Titkárság: 276-4167 Fax: 427-2702

Repülőbázis tanhangár: 277-6944
Történet: Kossuth Lajos Technikum. Sokan még ma is így ismerik a kerületben az iskolát, mely 1951–52-ben 6. számú Gépipari Technikum néven épült és a korabeli igények és építési tervek szerint főépületből és tanműhelyből állt. 1955 tavaszán kapta az iskola a Kossuth Lajos Általános Gépipari és Öntőipari Technikum nevet. Az iskolában az ötvenes évek gazdasági és oktatási elvárásainak megfelelő öntő, gépész és gépgyártás-technológia technikus szakok működtek.

Az idő múlásával, a szakképzési igényekhez igazodva és a jövőbe tekintés jegyében a 70-es évek közepén profilváltásra került sor, elkezdődött az átállás az autójavító és repülőgép-javító szakmák oktatására. Ekkor igen magas létszámmal, több mint 1000 tanulóval nappali, esti, levelező és technikus tagozatok működtek. Az iskola épülete később új épületekkel bővült. 1989-ben igen kellemes, zöld környezetben, a Francia-öböl közelében megépült egy repülős tanhangár, oktatási bázis, ahol kulturált, nyugodt körülmények között folyik a repülőgép-szerelő és a repülőgép-műszerész szakmák képzése.

1998-ban kezdett az első két tanítási nyelvű osztály angol–magyar nyelven. A két tanítási nyelvű osztályban a képzés öt éves, első évben a diákok heti húsz órában angolt tanulnak, ezért a jelentkezésnek nem feltétele az angol nyelv ismerete. Az előkészítő évet követő négy évben közismereti és szakmai alapozó tárgyakat tanulnak angol nyelven. Érettségin több tárgyból angol nyelven kell vizsgázni és az angol nyelv osztályzatától függően középfokú, vagy felsőfokú nyelvvizsgát kap a tanuló.

A szakmát előkészítő szakközépiskolai osztályokban négy évig közismereti és szakmai alapozó tárgyakat tanulnak a diákok. A negyedik év végén legalább öt tantárgyból kell érettségi vizsgát tenni, köztük idegen nyelvből is. A Pedagógiai Program szerint az érettségit követően egy illetve két év alatt felkészülhet a választott szakmára az a diák, aki eredményes érettségi vizsgát tett. A szakmai vizsgát követő évben elérhető a technikus végzettség.

Oktatási szempontból jól megfér egymással a repülős és az autós terület. A repülésben alkalmazott szigorú szakmai és erkölcsi követelményrendszer ma már egy nagy értékű autó javításánál hasonlóan fontos.

A gyakorlatot az iskola tanműhelyeiben és külső cégeknél végzik a tanulók (BMW, PORSCHE, MAN, OPEL, MALÉV, Aeroplex, Lufthansa Technik, Dunai Repülőgépgyár RT.). A műhelyek igen jól felszereltek, a legkorszerűbb szerelőszerszámokkal, gépekkel és diagnosztikai berendezésekkel dolgozhatnak a tanulók a tanműhelyben. Az elektronikai képzésben a tanulók korszerű, számítógéppel támogatott interaktív rendszer segítségével gyakorolhatják és ellenőrizhetik az elméleti órákon tanult ismereteket.

Bekapcsolódott az iskola a világbanki képzésbe az elektrotechnika-elektronika és a gépészeti szakterületen. Továbbképzéseket és bemutató órákat tartanak az iskola vezető tanárai a Budapesti Műszaki Egyetem és a Budapesti Műszaki Főiskola tanár szakos hallgatóinak és az érdeklődő pedagógusoknak. Az Autószerelők Országos Egyesülete szakmai továbbképzéseinek és rendezvényeinek a bázisa az iskola valamint alapító tag az Európai Repülős Iskolák Szövetségében (Aviation Colleges of Europe).

Igény szerint a távol lakó diákoknak kollégiumi ellátást biztosít az iskola. Az iskolában aktív diákönkormányzat működik, a tanárok és a diákok részvételével változatos kulturális élet folyik.

A cél mindezzel az, hogy az elérhető maximumot kapják a diákok, a magas szintű nyelvi, informatikai és szakmai képzés mellett emberi és erkölcsi értékekkel felvértezve lépjenek ki az iskolából a tanulók.

A tradíciók és a színvonal megőrzéséről jól felkészült tanári gárda gondoskodott és gondoskodik ma is. Az eredményeket fémjelzi a tanulmányi versenyeken országos összesítésében elért előkelő helyezés és a felsőoktatásban továbbtanuló diákok nagy száma.

Az iskola 50. évfordulójára készült jubileumi évkönyvet itt töltheti le.





NÉVADÓNK

Államférfi, a nemzeti függetlenségért, a feudális kiváltságok felszámolásáért, s a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. századi küzdelem legnagyobb alakja. Birtoktalan köznemes családból származott. Tanulmányait Sátoraljaújhelyen, Eperjesen és a sárospataki főiskolán végezte, majd 1823-ban ügyvédi vizsgát tett Pesten. 1824–32 között ügyvédi gyakorlatot folytatott szülőföldjén, Zemplén vármegyében. 1832 végén került a pozsonyi országgyűlésbe, mint a távollévő főrendek képviselője. Itt szerkesztette az Országgyűlési Tudósításokat (1832–36), amelyben a reformellenzéknek a társadalmi haladásért és a nemzeti érdekek védelmében vívott harcát népszerűsítette. Az országgyűlés berekesztése után hasonló szellemben szerkeszti a Törvényhatósági Tudósításokat (1836–37). Lapját hamarosan betiltották, őt magát 1837-ben letartóztatták és 4 évi fogságra ítélték. 1840 májusában szabadult. 1841 januárjában megindítja a Pesti Hírlapot. Ennek szerkesztőjeként vezércikkeiben fellépett a feudális kiváltságok ellen, a polgári szabadságjogok és az ország alkotmányos függetlenségének követelésével. Nem vette azonban figyelembe a nemzetiségek követeléseit. E kérdésben összeütközésbe is került a nálánál türelmesebb nemzetiségi politikát hirdető Széchenyivel. Legfőbb eszköznek céljai elérésére a nemesek és a nép “érdekegyesítését", politikai összefogását tekintette, a nemesség vezetése alatt. Lapjának rendkívüli hatása a konzervatívok, sőt a reformellenzéktől már korábban elszakadt Széchenyi támadását is kiváltotta (Kelet Népe, 1841), amelyre Kossuth “...Felelet...” (1841) című művében, majd hírlapi vitacikkekben adta meg a választ. 1844 derekán a kormányzat eltávolította a Pesti Hírlaptól. Ekkor a kezdeményezésére alakult Védegylet folyóiratába, a Hetilapba írta cikkeit.

Tyroler József rézmetszeteA gazdasági önállóság előmozdítására megszervezte az első hazai Iparműkiállítást (1842). Kezdeményezője lett a Magyar Kereskedelmi Társaság, majd a Gyáralapító Társaság megalakításának és a vámkedvezménnyel Magyarországra zúdított osztrák iparcikkek ellen bojkottot hirdető Védegyletnek (1844). Az Ellenzéki Párt hivatalos programjául fogadta el az általa szerkesztett Ellenzéki Nyilatkozatot (1847). Az 1847 őszén megnyíló országgyűlésre Pest vármegye követévé választotta, és az országgyűlésen az ellenzék vezéreként lépett fel. Az 1848 februári francia forradalom hírére, 1848 március 3-án az ellenzék programjának sürgős törvénybe iktatását követelte. Döntő szerepe volt abban, hogy az országgyűlés megszavazta a forradalmi átalakulás eredményeit rögzítő törvényeket és a forradalom erőire támaszkodva kikényszerítette Bécs hozzájárulását. A Batthyány kormányban pénzügyminiszter lett. 1848 tavaszán és nyarán a forradalom "továbbfejlesztésének" elkerülésére törekvő kormány álláspontját képviselte ugyan, de mind szorosabb kapcsolatba lépett a forradalmi tömegek követeléseinek leginkább hangot adó radikálisokkal. 1848. július 11-i beszédével elérte a haza védelmére szükségesnek tartott 200 ezer újonc és 42 millió Ft megajánlását. 1848. szeptember 6-án elrendelte az első magyar bankjegyek kibocsátását, a nemzet védelmi szükségleteinek fedezésére. Szeptember 15-én javaslatára választotta meg az országgyűlés a védelem megszervezésére az Országos Honvédelmi Bizottmányt. Szeptember végén, nagy sikerű toborzó körúton, szólította fel az Alföld népét a haza és a jobbágy-felszabadító forradalom, védelmére. A Batthyány kormány lemondásával a végrehajtó hatalom gyakorlása a Honvédelmi Bizottmányra szállt, amely Kossuthot választotta elnökévé. A szabadságharc további menetében óriási feladatokat oldott meg, mind a hadsereg megszervezésében, mind a nemzeti ellenállás és forradalmi helytállás gazdasági, társadalmi és politikai feltételeinek megteremtésében. Marx megállapítása szerint Danton és Carnot volt egy személyben. Döntő része volt abban, hogy az arisztokraták árulása és az 1848 végén, ill. 1849 elején a liberális nemesség soraiban is elharapódzó megalkuvás, amelyet a Békepárt képviselt, nem tudott úrrá lenni a forradalmi erőkön. Kezdeményezésére mondta ki Debrecenben az országgyűlés 1849 április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozatban, a Habsburg-ház trónfosztását. Kossuthot ugyanakkor ideiglenes államfővé, kormányzó-elnökké választották. A szabadságharc végső szakaszában felismerte, hogy új intézkedések lennének szükségesek a magyarországi nem magyar népek nemzeti jogainak biztosítására. Végül is nem tudott úrrá lenni az ingadozáson, amely a cári beavatkozás és a hadihelyzet romlása után a vezető, réteget mindjobban hatalmába kerítette. Így nem tudott fellépni kellő eréllyel Görgey magatartása ellen sem. 1849. augusztus 11-én kénytelen volt átadni a hatalmat Görgeynek, aki röviddel ezután letette a fegyvert.

Kossuth több ezer társával török földre menekült. Néhány hónapot a mai Bulgária területén (Viddinben és Sumlában) töltött, majd szûkebb környezetével együtt a kisázsiai Kiutahiába internálták. Itt készítette el a Magyarország belsõ berendezkedésének átszervezésére, a nemzetiségek önkormányzatának messzemenő biztosítására irányuló kiutahiai alkotmánytervet (1851). 1851-ben Angliába utazott, ahol a tömegek nagy ünneplésben részesítették, akárcsak 1851-52-i amerikai útján is. 1852 nyarán visszatér Angliába és családostul Londonban telepedik le. Kapcsolatot tartott fenn a francia, olasz, orosz, német és lengyel - jobbára kispolgári - emigráns körökkel, mindenekelőtt Mazzinival, akinek Kossuthra gyakorolt hatása megmutatkozott az 185o-es évek elejei, kellõen meg nem alapozott felkelési kísérletek szervezésében. Marx és Engels bírálták ezeket a kísérleteket, amelyek szervezésében Kossuth nem vette tekintetbe, hogy a forradalmi helyzet megszűnt. A következő években Kossuth arra számított, hogy a nagyhatalmak közötti konfliktus lehetővé teszi, Magyarország felszabadítását, ezért összeköttetésbe lépett III. Napóleonnal. Kossuthnak ezt a politikáját – a reakcióval való összefogást a magyar nép felszabadítása érdekében - Marx és Engels helytelennek tartotta. Amikor az 1859. évi osztrák-olasz-francia háború előkészítése idején, III. Napóleon és Cavour kilátásba helyezték Magyarország felszabadításának elősegítését, Kossuth Teleki Lászlóval és Klapka Györggyel megalapítja a Magyar Nemzeti Igazgatóságot és megindítja a Magyar Légió szervezését. Miután III. Napóleon váratlanul békét kötött Ausztriával, Kossuth Lajos mind egyértelműbben a függetlenségükért küzdő elnyomott népek mozgalmával kívánta összekapcsolni Magyarország felszabadítását. A hazai és szomszédos testvérnépekkel való összefogás gondolatát, a sok utópisztikus elemet is tartalmazó tervekben, a jövőre nézve a már felszabadult népek majdani Duna-konföderációjára vonatkozó, szintén utópisztikus tervében (1862 május) fejtette ki. Olaszországból – ahová 1861-ben költözött át - küldött üzeneteiben, leveleiben, a Deákhoz intézett híres nyílt levelében (Cassandra-levél, 1867), óvta a nemzetet attól, hogy osztozzék a Habsburg hatalommal az elnyomott népek feletti uralom felelõsségében. Kossuth Lajos a párt képviselőihez intézett számos levélben intett a nemzeti érdekek következetesebb védelmére, a demokratikus törekvések támogatására (választójog kiterjesztése, főrendiház eltörlése, virilizmus megszüntetése, az állam és egyház szétválasztása, stb.). Társadalmi programjában azonban nem lépett tovább, mindvégig megmaradt polgári demokratikus álláspontjának határai között.

1865 után – néhány éves megszakítással – Turinban (Torino) élt. Az "Irataim az emigrációból" címmel közrebocsátott három kötete, az emigráció 1859–62 közötti tevékenységéről számolt be.

AZ ÖREG KOSSUTH ÉS KULTUSZA

1867 után Kossuth politikai tevékenysége a kibontakozó Kossuth-kultusz összefonódik és a magyarországi politikai ellenzékkel való kapcsolattartásban nyilvánul meg. Az emigráció kévebomlása végérvényessé válik. Csak Ihász Dániel marad mellette. Elveszíti Vilma lányát, majd feleségét is, magányossá lesz.

Kossuth Lajos időskori arcképe. Fia, Kossuth Ferenc munkája.

“...Egy hét alatt nem szólok ötven szót és ez így lesz a sírig, mely lábom előtt tátong...."

írja magáról az Irataim az emigrációból II. kötetében, amely sorozatnak tiszteletdíjából fedezte, öntudatos öreg úrként, élete utolsó éveinek kiadásait.

Kossuth Lajost, a politikust, az államférfit, a szabadsághőst mindenki ismeri és tiszteli, de azt már kevesen tudják róla, hogy a természet szerelmese volt és a kiegyezés után, az emigrációban a természettudományokhoz, elsősorban a botanikához menekült. A politikai küzdőteret ott kellett hagynia, de fáradhatatlan nagy szellemét az események nem tudták legyőzni.

"...Midőn az 1867. évi jogelalkuvás bevágta előttem azon politikai tevékenység útját, melynek életem akkorig a számkivetésben is szentelve volt, a természettudományokban kerestem nem vigasztalást ... hanem kerestem szórakozást... Sokat foglalatoskodtam a növénytannal is, amit szeretetreméltó tudománynak (Scientia amabilis) neveztek el. Meg is érdemli e minősítést..." – írta Kossuth 1884-ben. Kossuthot érdekelte a kémia és a földtudományok. Ismerte a korabeli geológiai irodalmat, foglalkoztatta a csillagok világa, saját teleszkóppal megfigyeléseket is végzett. Erről tanúskodnak a hazai szakemberekhez írott levelei és az aggteleki barlangról, mint őskori temetőről 1883-ban megjelent tanulmánya. Kossuth érdeklődését az őslények világa is felkeltette. Nagy kár, hogy ősmaradvány-gyűjteményébõl csak kevés csiga és kagyló maradt meg.

A természet iránti sokoldalú érdeklődésében talált vigaszt, ami 1876-ban a Természettudományi Társulat elnökéhez írott leveléből is kitűnik : “...Kerestem a természetet csodás nyilatkozványainak tanulmányozásában, a végtelenség világaitól a lábam alatti porszemig. Nagyon keveset tudok, de a kevéssel is többet találtam, mint a mennyit keresék. Csak vigasztalást kerestem, de lelki kincset is találtam, melynek becsével semmi sem mérkőzhetik. És a mióta ezt fellelém, életemet nem érzem oly örömtelen ridegnek, mint a minővé azt emberek tevék...” Hogy szellemi, lelki megnyugvásra lelt, azt 1872-ben írt sorai tárják fel : “...s ha jól esett is lelkemnek megismerni s imádni tanulni Istent a természetben, melynek bámulatos törvényeiből a végtelen bölcsesség minduntalan felénk kiált : de örömet, pozitív s örökön megújuló örömet a természettudomány egyik ága sem nyújtott annyit, mint a botanika..."

Az észak-olaszországi száműzetésben, a tétlenséget nem ismerő Kossuth Lajos, nagy kedvvel és szeretettel foglalkozott a növényekkel. Számkivetett magányában, idős kora ellenére, rendkívüli szellemi és fizikai energiával botanizált. Legaktívabb 1870–73 között, életének 68–71. éveiben volt. Fáradhatatlanul gyűjtötte a növényeket. 70 évesen megmászta a Mont Blancot, egy ritka havasi növényért. Bejárta az Alpok és Appenninek csúcsait. Könyvtárában megvolt több korabeli hazai és külföldi füvészkönyv. Szakemberekkel levelezett, növényeket kapott és küldött hazai botanikusoknak. Gyűjtött növényeit kutatói kíváncsisággal és nagy kedvvel határozta. Herbáriuma nem néma, élettelen gyűjtemény. Szép, kalligrafikus betűkkel írott jegyzetekkel látta el. Maga írta herbáriumi lapjaira a latin és magyar növényneveket, családneveket (ő rendeknek írja). Jegyzetei – szerinte "alkalmi jegyzetek" – gyűjteményét élővé, beszédessé teszik. Ezekben megmutatkozik Kossuth érdeklődése, tájékozottsága, kritikai, vitázó szelleme, a növénynevek magyarázása és magyarítása iránti szándéka. A növényeknek szívesen adott magyar nevet, a latin nevezéktannal és egyes fajok – szerinte fölösleges – elkülönítésével gyakran vitába szállt, nem állhatta a "fajtagyártást". Érdekelték a növényekhez fűződő népi hiedelmek, a növények gyógyhatása. Ezeket gyakran humoros, vagy csípős megjegyzések formájában ráírta herbáriumi lapjaira. A tudomány és így a hazai botanika nagy kárára, a vígasztalást kereső, saját kedvtelésére botanizáló Kossuthnak, nem volt személyes kapcsolata a hazai botanikusokkal és intézetekkel. Nem volt lehetősége újabb, modernebb botanikai munkák beszerzésére, így nem tudott lépést tartani a gyorsan fejlődő tudománnyal. Ha mindezekre lehetősége nyílt volna, bizonyára a természettudományoknak is kiemelkedő alakja lett volna.

A négyezernél is több lapból álló – növénycsaládok szerint ABC-be rendezett – herbáriumát jelenleg a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára őrzi. Az őslénytani gyűjtemény néhány darabja a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen és a Magyar Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárában van.

1889-ben a magyar kormány által életbe léptetett intézkedés folytán elvesztette magyar állampolgárságát, ami a nép széles körében felháborodást váltott ki. A városok és községek hosszú sora díszpolgárává választotta.

Kossuth Lajos nemcsak a magyar történelem kiemelkedő személyisége volt. Természettudományos érdeklődése és munkássága révén a sokoldalú, búvárkodó ember is megmutatkozik.

Hosszú életét – melynek mintegy felét hazájától messze elszakítva élte le – Torinóban fejezi be. Földi maradványai a Kerepesi temető díszhelyén nyugszanak.